A Zakopanéhoz tartozó Ludźmierz-i Szentély mindössze 90 kilométerre esik Krakkótól. Podhaléban ez a legrégibb színhelye a Mária-kultusznak, melynek története még a középkorra nyúlik vissza. 1234-ben Jędrzejowából érkező ciszterci szerzetesek telepedtek le Ludźmierzben, ahol egy fatemplomot emeltek, amely azonban nem maradt fent napjainkig. A dísztelen épület helyén a XIX. század második felében, neogótikus stílusban készült el a mai kegyhely, melybe elődjéből átmentették a rokokó oltárt a Szűzanya és a Kisded csodálatos szobrával. Az alkotás 1400 körül jelent meg a Ludźmierz-i templomban: sem készítője (sem az ő mecénása), sem pedig létrejöttének helye nem ismert. A legenda szerint egy Lengyelországba tartó magyar borkereskedő szekerével együtt beleragadt az itteni mocsarakba. Imádkozni kezdett, mire arany felhőbe burkolva megjelent a Szűzanya, és kivezette az ingoványból, rá a helyes útra, majd eltűnt. A megmentett férfi térdre rogyott, mire a föld aló csodatévő erejű vízforrás fakadt. Az ismeretlen kereskedő hálája jeléül hozta a Ludźmierz-i templomba a Mária-szobrot, mely annak az alaknak a vonásait tükrözte, aki megmentette őt. 1963. augusztus 15-én maga Stefan Wyszyński bíboros vezette a szobor megkoronázásának szertartását. Úgy hírlik, a ceremónia során Mária karjából kiesett a jogar, melyet még röptében elkapott Karol Wojtyła krakkói püspök, a későbbi II. János Pál pápa, aki 1997-ben már egyházfőként kereste fel a szentélyt, ahol mintegy 200 ezer zarándoknak celebrált rózsafüzér-imádságot.
Szöveg: Izabela Gass
Fotó: Wikipedia. Szerző: Adam Dziura (adamdziura.9g.pl)
