Senkinek sem sikerült eltalálnia, hány kiállítást lehet tőlünk kölcsönözni, ám a kérdés nehéz volt, és közösségi médiás felületeink figyelmes tanulmányozását követelte meg.
A tájékoztatóban szereplő 12 kiállításon túl az előző évben alkottuk meg “Lengyelország magyarok szemében” című tárlatunkat, az idei esztendő kezdetén pedig két, a 30 éves Visegrádi Együttműködésnek szentelt kiállítással is gazdagodtunk.
A verseny győztese Aneta Kałużna, aki a helyes válaszhoz legközelebbi számot adta meg.
Gratulálunk, és privát üzenetben szeretnénk elérhetőséget kérni.
Emlékeztetni szeretnénk versenyünkre, melyen két póló nyerhető az LKM kollekciójából!
Mindössze arra a kérdésre kell válaszolni, hogy hány kiállítást lehet tőlünk kölcsönözni?
Kiterjedt katalógussal rendelkezünk általunk készített vagy lefordított kiállításainkról, melyeket többek között lengyel, magyar, és magyarországi lengyel intézményeknek adunk kölcsön. Információt e témában tehát weboldalunkon találhatnak.
A Lengyel-Magyar Barátság Napja alkalmából tegnap közzétettünk egy lengyel nyelvű infografikát az ünnep történetéről – ennek érkezik ma a magyar párja!
Ez év februárjában a magyar kormány – „örök barátságunk jeleként” – Lengyelországnak ajándékozta
dav
Zsigmond Ágost gyermekkori páncélját. Az öltözet 1533-ban készült I. Ferdinánd magyar és cseh
király, később német-római császár megrendelésére, eljegyzési ajándékként az uralkodó leendő
vejének, Zsigmond Ágostnak. Az eljegyzés idején a herceg 13, Ferdinánd leánya, Habsburg Erzsébet
pedig 7 éves volt.
Sok-sok éven át úgy vélték, hogy a páncél II. Lajos magyar király számára készült. Erre utaltak a
vállapokon és a mellvért közepén látható „E” és „S” betűk, melyeket Árpád-házi Szent Erzsébetre
történő utalásnak hittek. Ennek az elméletnek azonban ellentmondott a páncél kinézete, melynek
stilisztikai elemei későbbre voltak datálhatók.
Csupán 1939-ben fedezte fel Bruno Thomas, a bécsi gyűjtemények kurátora, hogy a páncél eljegyzési
ajándék volt, a betűk pedig egyszerűen csak a leendő házastársak neveinek rövidítései: „E” mint
Erzsébet, és „S” mint Sigismundus, vagyis Zsigmond.
Thomas a páncélra Budapesten talált rá, ahová az I. világháború után került a magyar örökség
részeként. Korábban a császári gyűjteményben kapott helyet Bécsben. Nem tanúskodik semmilyen
forrás arról, hogy a páncél valaha is elhagyta volna Bécset, így Zsigmond Ágost nemhogy nem viselte,
mégcsak soha nem is látta.
Zsigmond Ágost páncélja első alkalommal 1970-ben, egy lengyel-magyar kapcsolatokkal foglalkozó
kiállítás keretében volt megtekinthető Lengyelországban, másodszor pedig 2000-ben, a „Wawel 1000
– 2000” tárlat részeként.
A magyarok ajándéka már csak azért is hatalmas értékű, mert Lengyelországnak jogi úton esélye sem
lett volna megszerezni.
A páncél a Wawel Királyi Gyűjteményébe került.
Felhasznált irodalom: Łukasz Wójcik, Człowiek w zbroi [In:] „Polityka” 10. sz., 3.03 – 9.03.2021
