A világháborús Budapest lengyel karikaturistája

Idén szeptember 15-én lesz 50 éve annak, hogy elhunyt a manapság is virágzó lengyel karikatúra-művészet egyik klasszikus képviselője, Jerzy Szwajcer (művésznevén: Jotes), aki 1939-ben, menekültként érkezett Magyarországra, ahol 1945-ig élt és alkotott. A Lengyel Kutatóintézet és Múzeum birtokában több száz, rajzairól készült másolat található, legnagyobbrészt olyan karikatú- ráké, melyek itteni tartózkodása alatt születtek a kor neves művé- szeiről, politikusairól és egyéb, a közérdeklődésre méltán számot tartó személyiségeiről. Ez a gyűjtemény képezi annak a kiállításnak az alapját, mellyel Múzeumunk tervez a fenti évfordulóhoz kapcsolódóan Jotes munkássága előtt tisztelegni, valamint alkotásai révén egy sajátos szemszögből történő bepillantást nyújtani a világhá- borús Budapest társadalmi elitjének életébe.piłsudski

Jerzy Szwajcer Varsóban, értelmiségi családban született, 1892-ben. 1912-től a brüsszeli Szépművészeti Akadémián, illetve az ottani egyetemen, később pedig a Varsói Egyetemen tanult. Már 20 éves korában újságíróként dolgozott, a Kurier Warszawski napilapnál, de rajzai megjelentek más lengyel és külföldi folyóiratokban, így például a Daily Chronicle-ben is. 1918-ban lett a Nowa Gazeta publicistája, majd a Lengyel Távirati Ügynökség (PAT) munkatársa, ahol létrehozója és vezetője volt a kulturális osztálynak. 1939 szeptemberében, a II. világhá- ború kitörését követő menekülési hullámban mindössze egy órával, de lekéste munkáltatója román határ felé induló konvoját, így a véletlen folytán egy külügyminisztériumi dolgozókat szállító és végül inkább a Magyarország felé forduló autó- buszhoz csatlakozott.

Nem sokkal megérkezése után Budapesten is munkához látott: kezdetben a többi menekült számára a lengyelországi híreket összefoglaló faliújságot szerkesztett kollégáival, majd a heti három alkalommal megjelenő Wieści Polskie munkatársa lett, emellett pedig sokat utazott, hogy az ország különböző polgári és katonai táboraiban élő lengyelek arcvonásait a maga sajátos stílusában papírra vesse. Karikatúrái hamar felkeltették a magyar lapok érdeklődését is: rajzait közzétette az Esti Újság, a Függetlenség, a Délibáb és az Esti Kurir is, amelyben többek között gróf Teleki Pál miniszterelnök „portréját” is publikálta. (Jotes azt követően váltott át politikusok megörökítésére, hogy a korábban ceruzájának célkeresztjébe kerülő színésztársadalom körében nem aratott osztatlan sikert munkáival.)

A Magyarországra gyakorolt német nyomás felerősödésével azonban kénytelen volt a háttérbe húzódni, így a rajzolásnak ezentúl kedvenc kávéhá- zaiban, a Japánban és az Operában, illetve a Hubertus lokálban hódolt. A német megszállás és a Wieści Polskie szerkesztőségének felszá- molása után pár napig Budapesten bujkált, majd Balatonfüreden, a Györffy-család szőlészetében kapott munkát. A fővárosba visszatérve (Bolesław Bem geológus ajánlotta fel neki lakását) azonban már egyre sűrűbben kellett váltogatnia tartózkodási helyét, hogy a nyilas rémuralmat és az ostromot végül egy Szent István körúti pincében vészelje át.

Miután a szovjet csapatok 1945 februárjában elfoglalták Budapestet, az elsők között kérvényezte repatriálását, majd amint tehette, hazautazott Lengyelországba, ahol legközelebbi rokonai és barátai auschwitzi meggyilkolásával kellett szembesülnie. Munkáját gyakorlatilag pontosan ott folytathatta, ahol a háború előtt abbahagyta: a Lengyel Hírügynökségnél, a PAT utódszervezeténél kapta meg a kulturális részleg vezetését. Emlékiratai 1960- ban, „Ze wspomnień karykaturzysty” címmel jelentek meg.

Balázs István

Derenki Búcsú 2017

A Derenki Búcsú fontos esemény a magyarországi lengyelség naptárában: 300 évvel ezelőtt itt jött létre az első lengyel település magyar földön.

Szeretettel ajánljuk mindenkinek az idén július 23-án megrendezett ünnepségről készült fotóink megtekintését, továbbá a YouTube-csatornánkon elérhető filmünket!

IMG_4132

IMG_4124

IMG_4138

IMG_4199

IMG_4195

IMG_4216

IMG_4229

IMG_4241

IMG_4269

IMG_4296

IMG_4304

IMG_4309

IMG_4311

IMG_4330

IMG_4346

IMG_4348

IMG_4336

IMG_4362

IMG_4373

IMG_4374

IMG_4396

IMG_4414

IMG_4059

A Harcoló Szolidaritás és az első (fél)szabad választások

solidarnosc_walczaca_logotyp

 

Ez év júniusában lesz 35 éve, hogy megalakult a Lengyel Népköztársaságban tevékenykedő fontosabb antikommunista szervezetek egyike, a Harcoló Szolidaritás. A Lengyel Kutatóintézet és Múzeum gyűjteményében mintegy 70 szám található a csoport illegálisan kiadott folyóiratából, ezért az évforduló alkalmából elindítunk egy rövid bejegyzésekből álló sorozatot, melyben a földalatti sajtó szemén keresztül tekintünk vissza a kor különféle fontos eseményeire.

Kövessék sorozatunkat, melyet a Harcoló Szolidaritásnak szentelünk!

 

Lengyelországban 1989 júniusában rendezték meg hosszú idő után az első (fél)szabad választásokat, amely a kommunista koalíciónak fenntartott helyek ellenére a Szolidaritás által létrehozott Állampolgári Bizottság elsöprő sikerét hozta, melynek jelöltjei a független indulókkal kiegészülve a számukra elérhető képviselői pozíciók szinte mindegyikét megszerezték: ez a szejmben az összes hely 35 százalékát jelentette, míg a szenátusban 99 százalékos többséghez jutottak. Ezzel megszületett a valódi rendszerváltás lehetősége, ám nem mindenki érezte úgy, hogy az ellenséggel kötött paktum szilárd alapja lehet egy új, szabad országnak.

Még a lengyelországi átmenet formáját döntően meghatározó kerekasztal-tárgyalásokat megelőzően fogalmazott úgy a Harcoló Szolidaritás vezetője, Kornel Morawiecki, hogy a megbeszéléseken való részvételük feltétele Jaruzelskinek és embereinek a hatalomból való távozása. Mivel az egyik legradikálisabb ellenzéki szervezetet természetesen senki sem hívta meg az ülésekre, így maradt azok kritikája, azon belül is elsősorban a leendő választásoké.

 

Már a kerekasztal-tárgyalások alatt a választások bojkottjára szólítottak fel, mondván, hogy a kommunista koalíció többségének biztosítása miatt azok nem lesznek szabadok, majd ezt megismételték a tárgyalásokat lezáró megállapodás aláírása után is, külön kérvén a bojkottra a lengyel fiatalokat, hogy ne egy ilyen, a nemzeti szuverenitást sértő választáson való részvétellel kezdjék meg közéleti tevékenységüket. Mindehhez azonban hozzátették, hogy ha valaki mégis szavazna, az a Szolidaritás jelöltjeit, illetve a független jelölteket támogassa.

mlodziez

 

Morawiecki április 9-én már az egyetlen és legfőbb feladatként hivatkozott a szabad választások kiharcolására, míg Jadwiga Chmielowska – szintén a Harcoló Szolidaritás tagja – úgy fogalmazott: „Szabadság vagy van, vagy nincs.” De igazán egyik utolsó figyelmeztetésük izgalmas, mely szerint nem szabad, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt monopolhelyzetét az Állampolgári Bizottság monopolhelyzete váltsa fel.

wolnosc

monopol

 

Szavaik azonban nem találtak meghallgatásra: a választások lezajlottak, az egyezségek megköttettek, az így kialakuló új rendszer pedig nem kedvezett a kompromisszumképtelen, ideáikhoz a végletekig ragaszkodó szervezeteknek – ezért áldozott le lassan a Harcoló Szolidaritás csillaga is, és vált a politikai élet aktív résztvevője helyett a kommunizmus elleni harc élő mementójává.

sw-36-21072017 sw-16-21072017
sw-26-21072017 sw-46-21072017
sw-56_21072017 sw - 66_21072017