Month: augusztus 2020

Idén ünnepeljük a „visztulai csodaként” is ismert varsói csata 100. évfordulóját, melynek eredményeképpen – jelentős magyar segítséggel – Lengyelország megvédte frissen visszanyert függetlenségét, valamint megállította a kommunizmus Nyugat-Európa felé irányuló expanzióját.

1920 nyarán a lengyel hadsereget a lőszerből – melyből csak keveset tudtak az országban előállítani – történő teljes kifogyás fenyegette, ugyanis nem érkezett meg a több irányból várt francia fegyverszállítmány, melyet a bolsevik propaganda és a III. Internacionálé hatására Gdańsk Szabad Városa, valamint a németek, a csehszlovákok és az osztrákok is feltartóztattak. A francia muníció a lengyelekhez így egyedül Magyarországon keresztül juthatott el, melynek vezetése felvállalta a közvetítő szerepét, és a szállítmányról fiktív (belföldre vagy Romániába címzett) fuvarleveleket állított ki, ily módon megkerülve a blokádokat.

Kazimierz Sosnkowski tábornok 1920. július 5-én, a Honvédelmi Tanács (Rada Obrony Państwa) ülésén tett jelentést a lengyel hadsereg lőszerhelyzetéről: a muníció az előrejelzések szerint legfeljebb augusztus 14-ig tarthatott ki.

1920. július 8-án Sréter István altábornagy, nem sokkal később már honvédelmi miniszter, elrendelte a lőszerkészletek Lengyelország számára tartalékolását, majd a kormány utasította a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket, hogy két héten át kizárólag lengyel szükségletre termeljenek. A mintegy 21-22 millió lőszer Csepelről Románián, Pokuttyán, Lwówon, Krakkón és Częstochowán át érkezett meg a Varsótól nem messze található Skierniewicébe 1920. augusztus 12-én. 

Magyarország 1918 óta immár harmadszor segített a lengyeleknek puska- és tüzérségi lőszerszállítmánnyal, illetve egyéb hadianyaggal. Az első transzport még 1918 novemberében ért Lengyelországba, a magyar hadsereg kassai raktárából származó ismeretlen mennyiségű puskalőszerrel, amely hozzájárult az ukránokkal vívott galíciai harcokhoz, így Lwów megvédéséhez is. A második magyar segítségnyújtás 1919. március 19-re tehető, mikor Lengyelországba szállították a Magyarországon leszerelt Mackensen-hadsereg hadianyagait, valamint 20 ezer tűzérségi- és 20 millió puskalőszert: ez a muníció a Kijev alól kemény harcban visszavonuló lengyel sereget volt hívatott segíteni, melynek lőszerkészlete kritikus szintre apadt – katonái sokszor nem rendelkeztek többel 10–15 tölténynél fejenként.

De miért is támogatta Magyarország a lengyeleket 1918–1920-ban? Elsősorban azért, mert 1919. március 19. és augusztus 1. között a Tanácsköztársaság képében maga is megtapasztalta a bolsevik hatalomgyakorlás mikéntjét, és tartott attól, hogy a lengyelek elsöprésével megnyílna a Magyarországra vezető út a Vörös Hadsereg előtt. A magyar vezetés emellett úgy kalkulált, hogy a Lengyelországnak nyújtott segítség kiválthatja az antanthatalmak határkorrekcióval kapcsolatos jóindulatát – erre vonatkozóan 1920 áprilisától egészen október elejéig titkos tárgyalások folytak Párizsban. A lengyel igények – és a fizetségül érkező szén – pedig nem utolsósorban a magyar gazdaságot is megélénkítette, kezdve a munkanélküliség budapesti csökkenésével.