2020. október 23-án lesz 150 éve annak, hogy megalakult a rapperswili lengyel múzeum.
A Lengyel Nemzeti Múzeum 1870. október 23-án nyílt meg a Zürichi-tó mellett fekvő Rapperswilben. Alapítója gróf Władysław Bloer-Plater (1806–1889) egy szamogitiai család sarja volt, a novemberi felkelés résztvevője, aki 1846-tól fogva Svájcban élt.
1870-ben Plater bérbe vette a 99 esztendő óta elhagyatottan és részben romokban álló rapperswili várat, melynek renoválására azért vállalkozott, hogy ott majd egy múzeumban lengyel emlékeket helyezzen el. A felújítás tíz éven át tartott, óriási költségei miatt pedig a végére Plater gróf már nem is mondhatta magát olyan tehetősnek.
A múzeum helyzete mindig is igen komplikált volt, sőt. nem is működött folyamatosan, ezért megkülönböztetjüj az első, a második és a harmadik Rapperswilt.
I – Az első Rapperswil 1870 és 1927 között. A felosztások korának politikai emigrációjához kapcsolódó korszak, melynek során Plater, múzeumának folyamatosan bővülő gyűjteményét a lengyel nemzetnek ajánlotta, elhatározva, hogy a függetlenség visszaszerzését követően a muzeáliákat Lengyelországba szállítják. Szándékát 1927-ben valósították meg.
A Plater alapította múzeumot hamarosan Rapperswili Lengyel Nemzeti Múzeumnak kezdték nevezni: az ezernyi tárgy mellett egy komplett levéltár és könyvtár is alakult berkeiben. A vár szobáiban tematikus gyűjtemények kaptak helyet például Kopernikuszról, Kościuszkóró vagy Mickiewiczről. A szimbolikus értéket tovább növelte, hogy 1895-től a múzeum adott otthont Tadeusz Kościuszko szívének. Az intézmény mindemellett nemzeti ünnepségeket is szervezett, többek között a május 3-i alkotmány 100. évfordulóján.
A kezdetekkor, majdnem 20 esztendőn át a múzeumot tulajdonosa, Władysław Plater irányította, aki, miután sikertelen erőfeszítéseket tett a múzeum bekötésére a korábbi lengyel területeken maradt intézmények (a poznańi Tudományok Barátainak Társasága, vagy a krakkói Képzőművészeti Akadémia) vérkeringésébe, 1873-ban életre hívta a Múzeumtanácsot. Ebben többek között Józef Ignacy Kraszewski, néhány évvel később pedig Henryk Bukowski (1839–1900), egy híres stockholmi antikvárius is helyet foglalt.
Plater halála után a múzeum irányítását a Múzeumtanács vette át, melynek élén Józef Gałęzowski ezredes, a januári felkelés résztvevője, az emigrációban pedig egy párizsi bank főhivatalnoka állt, aki rendezte a múzeum pénzügyeit. Az intézmény vezetősége évente egyszer találkozott Rapperswilben.
Azonban szinte e korszak egésze során (1890-től) a múzeumban Włodzimierz Rużycki de Rosenwerth (1837–1914) uralkodott, aki egyszerre volt gondnok, konzervátor és persze kurátor – ez utóbbihoz értett a legkevésbé. A múzeumot képek, valamint arany és ezüst tárgyak gyűjteményeként kezelte, miközben maga is fabrikált történeti emlékeket, melyekkel vitrineket töltött meg. A múzeum eképpen történő folyamatos gazdagítása különös tárgyakkal, és az eredeti darabok csinosítgatása kompromittálta a gyűjteményt. Nem volt azonban mit tenni: Rużycki élvezte Józef Gałęzowski feltétlen bizalmát, melynek köszönhetően korlátlan hatalmat gyakorolhatott a várban. Mindez számos konfliktushoz és a múzeum tekintélyének megrendüléséhez vezetett.
Az első világháború időszakában a múzeum rendkívül nehéz helyzetbe került: világossá váltak a háború előtt felvett hitelekből fakadó pénzügyi problémák, a lengyel forrásokat pedig elzárták. Lehetetlenné vált a tanács éves találkozója, miközben erőre kapott a rapperswili lengyelek közti politikai viszálykodás.
A háború végén öltött testet a koncepció, melynek értelmében a múzeumot felvásárolta volna az Amerikai Lengyel Nemzeti Szövetség, míg egy másik elképzelés szerint az Ideiglenes Államtanács vette volna meg a gyűjteményt és szállította volna azt Varsóba, a kiürített várban csak egy az újjászülető Lengyelországgal foglalkozó kiállítást hagyva. Végül ez utóbbi terv győzött, igazodva az alapító gróf végakaratához.
1921. október 21-én a Lengyel Köztársaság szejmje döntést hozott a rapperswili gyűjtemény Lengyelországba szállításáról, mely azonban csupán 1927-ben valósult meg: 92 ezer kötetes könyvtár, 27 ezer kéziratot őrző levéltár, 22 ezer metszet, 9000 bankjegy és érem, 3000 műalkotás, valamint a Kościuszko szívét őrző urna érkezett Lengyelországba egy 14 vagonból álló vonaton, melyet rapperswili lakosok tömege búcsúztatott. Így ért hát véget az első Rapperswili Múzeum korszaka.
A rapperswili kincsek egy részét már 1939 szeptemberében megsemmisítették, míg a többit tűz pusztította el 1944-ben, a varsói felkelés idején.
Az 1970-ig szóló bérleti szerződés ellenére a vár a gyűjtemény elszállítása után üresen tátongott; senki sem tudta, mivel lehetne megtölteni a sivár termeket. Ezzel párhuzamosan a rapperswili településvezetés egyre türelmetlenebbé vált, és a szerződés felmondását szorgalmazta. A lengyel külügyminisztérium döntése csupán 1936-ban született meg.
II – A második Rapperswil időszaka 1936 és 1951 közé tehető. 1936-ban kortás lengyel művészeti kiállítás nyílt a várban, mely mintegy 70 művész, köztük Cybis vagy Skoczylas műveit vonultatta fel. A tárlat kurátora a múzeum későbbi igazgatója, a Szépművészeti Akadémián frissen abszolvált Halina Jastrzębowska-Kenarowa (1907–2003) volt. A kiállítás óriási sikert aratott: mintegy 4 ezren tekintették meg, és 42 képet – összesen 6600 frankért – el is adtak. Ezen felbuzdulva 1937-ben döntés született a Lengyel Kortárs Múzeum létrehozásáról, melynek állandó tárlata térképeket, diagramokat, plakátokat, és a lengyel tájról készült fényképeket vonultatott fel, de egy néprajzi expozíció, vagy épp a „Píłsudski” óceánjáró modellje is helyet kapott. Mindezt időszaki kiállítások egészítették ki kortárs lengyel grafikusok (többek között Wł. Skoczylas és T. Kulisiewicz) műveiből.
A II. világháború kitörésének pillanatában minden megváltozott, az emigrációba kényszerült lengyel kormány ugyanis a múzeumot fenntartó források szűkítésére kényszerült.
A következő változást az 1940-es év hozta, mikor a mintegy 12 ezer katonából álló, Bronisław Prugar-Ketling tábornok vezette 2. Gyalogos Lövészhadosztály Franciaország elestét követően Svájc területére lépett, ahol internálták őket.
A múzeum a hadosztály vezetésével karöltve oktatási és kulturális tevékenységbe kezdet: az internálótáborokat kiszolgáló könyvtárakat hoztak létre, Rapperswilben kiállítást nyitottak a katonák által készített kisplasztikákból és kézműves alkotásokból, a múzeum pedig tankönyveket adott ki a tanulni vágyó bakáknak, illetve „W kraju i na obczyźnie” címmel egy közlönyt is közreadtak.
A háború végstádiumábn a londoni emigráns lengyel kormány egyre halogatta a döntést, mellyel a Rapperswili Lengyel Múzeumot a külügy intézményéből önálló jogi személlyé alakítsa, ezzel megszüntetve az állami tulajdonlást, és lehetőséget teremtve pl. az alapítványi birtoklás számára. A sokhónapnyi huzavona ahhoz vezetett, hogy mire az emigráns kormány berni küldötte kézhez kapta a fenti rendelkezést, addigra a svájci kormány már nem ismerte el hivatalos félként, hiszen ezzel ekkor már az 1945 augusztusában a jaltai határozatok alapján felálló Nemzeti Egység Ideiglenes Kormányét illették. A berni lengyel követésg átvette a múzeumot: előbb a Lengyelországból érkező Jerzy Putrament, majd Julian Przyboś volt hivatott a kommunista propaganda szellemében átalakítani a rapperswili intézményt. 1949-ben a kisváros vezetése felmondta a szerződést, mely közel három évig tartó vitát eredményezett. 1951-ben a luzerni szövetségi bíróság jogerős és kötelező érvényű ítéletet hirdetett a település javára. A lengyeleknek el kellett hagyniuk a várat; a gyűjteményt 1952-ben szállítottá a Lengyel Népköztársaságba, ahol a łowicz-i Kerületi Múzeumban kapott helyet.
III – A harmadik Rapperswil, az 50-es évek derekától napjankig.
1954-ben Svájcban élő lengyelek és svájciak közös javaslatára felállt a Rapperswili Lengyel Múzeum Baráti Köre, egy politikailag független szervezet. A várat ekkoriban a Várszövetség (Burgverein) gondozta, mellyel a település szerződést írt alá egy nemzetközi várkutató intézet és vármúzeum létesítéséről. A Rapperswili Lengyel Múzeum Baráti Köre egy földszinti szobát bérelt a Burgvereintól, mely a nemrég még létező lengyel múzeum történetét lett hivatott bemutatni. A kör tagjainak száma 1955-ben 157 fő volt: időről-időre felolvasásokat, koncerteket vagy akár kisebb kiállításokat szerveztek, de összességében nem voltak sem elegen, sem elég aktívak ahhoz, hogy megpróbálhassák egy lengyel múzeum létrehozását a várban.
1973-ban azonban váratlanul a baráti kör egy terjedelmes kiállítást szentelt Nikolausz Kopernikusznak, születése 500. évfordulója alkalmából, és ugyanilyen nem várt módon sikerült elkötelezett emberekből kialakítani egy csoportot, amely létrehozta e tárlatot: anyagi támogatás szereztek, valamint Kopernikuszhoz kapcsolódó kiállítási tárgyakat szereztek be Német- és Franciaországból, illetve más államokból is. A kiállítás óriási sikernek bizonyult, hiszen mintegy 11 ezren keresték fel, valamint írt róla a helyi és országos sajtó is.
Ennek a sikernek köszönhetően Rapperswil felmondta a Burgvereinnal kötött szerződést. A földszint egy részén éttermet, a harmadik emeleti nagy lovagteremben koncerttermet alakítottak ki, míg az első emeletet egészében a Lengyel Múzeum Baráti Köre bérelhette ki egy új lengyel múzeum számára. Ez az áttörés elsősorban három lengyel emigáns érdeme: professzor Józef Maria Bocheński (1902–1995) Domonkos-rendi szerzetes, a Freiburgi Egyetem rektora; Julian Godlewski (1903–1983), Thyssen báró acélipari vállalatának felügyelőbizottsági tagja; Janusz Morkowski (1930), a múzeum későbbi igazgatója. Ám nem szabad elfeledkezni Rapperswil vezetőiről sem.
A harmadik rapperswili lengyel múzeum 1975-ben nyílt meg, egy Lengyelországgal foglalkozó tematikus kiállítással, melynek meglehetősen kevés eleme volt: nyolc kép, kitűnő festőktől (Fałat, Chełmoński, Kossak, Brandt, Chmielowski), népművészeti alkotások, de főként plakátok a lengyel fotóművészet mestereinek alkotásaival és a lengyel kultúra alkotásaival. 1977-ben a Kör tíz évre szóló bérleti megállapodást kötött a múzeum helyiségeinek bérletéről a városvezetéssel.
Különösen fontos volt a múzeum számára, hogy 1977-78-ban létrejött „Libertas” Lengyel Kulturális Alapítvány Rapperswilben, melynek célja a múzeum támogatása volt. 40 ezer frankos alaptőkéjét négyen, köztük Julian Godlewski és Bocheński atya adták össze, ám ez az összeg rövidesen tovább bővült újabb adakozásoknak köszönhetően. Az alapítvány így vehette meg a főtéren álló, „Burghof” elnevezésű épületet, melyben a múzeum könyvtára és raktárhelyiségek, illetve kiadó szobák találhatók.
Ezen időszak egésze alatt új kiállításokat és szimpóziumokat szerveztek, miközben a világ minden részéről áramlottak az adományok.
1990-ben, a rendszerváltás után a Múzeum felvette a kapcsolatot Lengyelországgal, amely megkönnyítette egyes projektek (pl. könyvkiadások) megvalóítását, illetve kiállítások cseréjét. A gyűjtemény idővel támogatás kapott a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumától, a Nemzeti Könyvtártól és Állami Levéltárak Főigazgatóságától is.
2017 őszén a rapperswili vezetés döntött a vár múzeum által használt termeinek felújításáról. 2021 végéig a múzeum kénytelen eltávolítani gyűjteményét a 2024-ig tartó felújítás idejére, ráadásul a helyiségekbe a renoválás után a rapperswili vár történetét bemutató kiállítást terveznek. A Lengyel Múzeum történetének három terem jut majd: a gyűjtemény többi részéről egyelőre semmi hír.
Ez lesz a harmadik Rapperswili Lengyel Múzeum vége?
.
Izabela Gass
Hieronim Łaski szepességi birtokait, így a két várat is fia, Olbracht (1536–1604) örökölte meg, aki a lengyel szenátus tagjaként és szirádi vajdaként még apjánál is nagyobb kalandornak bizonyult. 1564-ben elvett egy nála 21 évvel idősebb, tehetős özvegyet, Beata Ostrogskát a Kościeliski családból (a rossz nyelvek szerint Öreg Zsigmond király házasságon kívül született lányát), hogy a frigy által biztosítsa az álmai megvalósításához szükséges tőkét. Rögtön az esküvő után Késmárkra vitette újdonsült feleségét, ahol kényszerítette, hogy írja rá a vár tulajdonjogát. ahová azonmód be is záratta az asszonyt, aki innentől fogva mintegy nyolc évig szenvedett nélkülözést és fogságot. Könyörgő leveleinek egyik címzettje sem segített rajta: Ferdinánd császárnál, II. Zsigmond Ágost lengyel királynál, Jagelló Annánál és barátinak hitt mágnásoknál is süket fülekre talált, mivel férjének a császár szövetségeseként túlságosan jó kapcsolatrendszere volt ahhoz, hogy bárki zavarni merte volna köreit.
