“Csináljunk forradalmat 2.0”

Október 24-én, egy nappal az 1956-os forradalom kitörésének 61. évfordulója után szerveztük meg Állomás 10. szám alatti székhelyünkön a „Csináljunk forradalmat 2.0” című rendezvényt.

A négy tudományos panelbeszélgetés, melyek keretében egykori ellenzéki aktivisták, forradalmi események résztvevői, kutatók és újságírók beszélgettek, a forradalmak tárgykörét járta körül 1956-tól a kommunizmus bukásáig.

Az eseményhez kapcsolódott Serediuk Péter kiállításának megnyitója is, melyet Jerzy Snopek professzor, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete, illetve Dr. Rónayné Slaba Ewa, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke nyitott meg.

A rendezvényt a Vena Duo együttes koncertje zárta. Szeretettel ajánljuk az eseményről készített fényképes beszámolónk megtekintését. (fot. Anna Szczęsnowicz)

 

IMG_7461

IMG_7451

IMG_7450

IMG_7475

IMG_7477

IMG_7425

IMG_7488

IMG_7524

IMG_7540

IMG_7499

IMG_7579

IMG_7580

IMG_7592

IMG_7612

IMG_7644

IMG_7653

IMG_7692

IMG_7709

IMG_7730

IMG_7733

***

A projekt megvalósulásához hozzájárul a “Wspólnota Polska” Egyesület, a lengyel Szenátus külhoni lengyeleket támogató programja keretében.

A Harcoló Szolidaritás és az első (fél)szabad választások

solidarnosc_walczaca_logotyp

 

Ez év júniusában lesz 35 éve, hogy megalakult a Lengyel Népköztársaságban tevékenykedő fontosabb antikommunista szervezetek egyike, a Harcoló Szolidaritás. A Lengyel Kutatóintézet és Múzeum gyűjteményében mintegy 70 szám található a csoport illegálisan kiadott folyóiratából, ezért az évforduló alkalmából elindítunk egy rövid bejegyzésekből álló sorozatot, melyben a földalatti sajtó szemén keresztül tekintünk vissza a kor különféle fontos eseményeire.

Kövessék sorozatunkat, melyet a Harcoló Szolidaritásnak szentelünk!

 

Lengyelországban 1989 júniusában rendezték meg hosszú idő után az első (fél)szabad választásokat, amely a kommunista koalíciónak fenntartott helyek ellenére a Szolidaritás által létrehozott Állampolgári Bizottság elsöprő sikerét hozta, melynek jelöltjei a független indulókkal kiegészülve a számukra elérhető képviselői pozíciók szinte mindegyikét megszerezték: ez a szejmben az összes hely 35 százalékát jelentette, míg a szenátusban 99 százalékos többséghez jutottak. Ezzel megszületett a valódi rendszerváltás lehetősége, ám nem mindenki érezte úgy, hogy az ellenséggel kötött paktum szilárd alapja lehet egy új, szabad országnak.

Még a lengyelországi átmenet formáját döntően meghatározó kerekasztal-tárgyalásokat megelőzően fogalmazott úgy a Harcoló Szolidaritás vezetője, Kornel Morawiecki, hogy a megbeszéléseken való részvételük feltétele Jaruzelskinek és embereinek a hatalomból való távozása. Mivel az egyik legradikálisabb ellenzéki szervezetet természetesen senki sem hívta meg az ülésekre, így maradt azok kritikája, azon belül is elsősorban a leendő választásoké.

 

Már a kerekasztal-tárgyalások alatt a választások bojkottjára szólítottak fel, mondván, hogy a kommunista koalíció többségének biztosítása miatt azok nem lesznek szabadok, majd ezt megismételték a tárgyalásokat lezáró megállapodás aláírása után is, külön kérvén a bojkottra a lengyel fiatalokat, hogy ne egy ilyen, a nemzeti szuverenitást sértő választáson való részvétellel kezdjék meg közéleti tevékenységüket. Mindehhez azonban hozzátették, hogy ha valaki mégis szavazna, az a Szolidaritás jelöltjeit, illetve a független jelölteket támogassa.

mlodziez

 

Morawiecki április 9-én már az egyetlen és legfőbb feladatként hivatkozott a szabad választások kiharcolására, míg Jadwiga Chmielowska – szintén a Harcoló Szolidaritás tagja – úgy fogalmazott: „Szabadság vagy van, vagy nincs.” De igazán egyik utolsó figyelmeztetésük izgalmas, mely szerint nem szabad, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt monopolhelyzetét az Állampolgári Bizottság monopolhelyzete váltsa fel.

wolnosc

monopol

 

Szavaik azonban nem találtak meghallgatásra: a választások lezajlottak, az egyezségek megköttettek, az így kialakuló új rendszer pedig nem kedvezett a kompromisszumképtelen, ideáikhoz a végletekig ragaszkodó szervezeteknek – ezért áldozott le lassan a Harcoló Szolidaritás csillaga is, és vált a politikai élet aktív résztvevője helyett a kommunizmus elleni harc élő mementójává.

sw-36-21072017 sw-16-21072017
sw-26-21072017 sw-46-21072017
sw-56_21072017 sw - 66_21072017

A kommunizmus ellenei közös harcról

kép: magyarhirlap.hu

1989. júniusi választások évfordulójának előestjén a budapesti Lengyel Kutatóintézet és

Múzeumban a lengyel és magyar ellenzék 1989. előtti kapcsolatairól volt előadás és beszélgetés. Az

előadó dr. Tadeusz Kopyś, a krakkói Jagelló Egyetem Európa-tanulmányok Intézetének munkatársa

volt.

A krakkói kutató bemutatta a szervezett lengyel és magyar ellenzék kapcsolatának

történelmi hátterét, mely a két nemzet közötti barátság ellenére nem volt jelentős. Ennek fő oka az

volt, hogy a kommunistaellenes magyar ellenzék a rendszerváltásig viszonylag gyenge volt,

tevékenysége gyakorlatilag Budapest értelmiségére korlátozódott.

Érdekes információkat hallottunk viszont arról, hogy a Magyarországon dolgozó lengyel munkások

körében jelentősen nőtt a hatalommal szembeni ellenállás, sztrájkokat szerveztek, működött a

Szolidaritás. A kőbányai Lengyel Templomban nem fértek el a hívek.

Ezeket az információkat megerősítették a találkozón megjelentek, akik elmesélték tapasztalataikat

ezekről az időkről.
(pp)