1849. január 22-én, a Tarcal melletti Terézia-kápolna környékén vívott ütközetben a honvédek hosszú idő után újra győzelmet tudtak aratni a császári alakulatok felett. A nem hétköznapi ködben zajló, meglehetősen rövid idő alatt véget is érő csatára Karsa Ferenc hadnagy úgy emlékezett vissza, hogy „akárki pofon vághatott volna, s azt a tenyeret, amelyik a pofont adta, meg se láttad volna…”
A sikerben kulcsszerepe volt a Jerzy Bułharyn ezredes vezette a mintegy 2500 lengyel katonának. Közülük Teofil Łapiński tüzér alhadnagyot „pontossága és ügyessége” miatt Dessewffy Arisztid – későbbi aradi vértanú – főhadnaggyá javasolta előléptetni.
Érdekesség, hogy Lapiński a világon elsőként írta meg a szabadságharc történetét 1850-ben Hamburgban megjelent Der Feldzug der ungarischen Hauptarmee im 1849. Selbsterlebtes (A magyar főhadsereg 1849-es hadjárata. Saját tapasztalatok) című tanulmányában.
Balázs István
Források:
- – Kovács István: „Egy a lengyel a magyarral”. A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei. Budapest, Magyar Napló, 2014
- Kovács István: „…Mindvégig veletek voltunk” – Lengyelek a magyar szabadságharcban. Budapest, Osiris, 1998
Képek:
- Wikipedia
- https://arsmilitaria.blog.hu/2020/04/27/igy_latta_az_ellenseg_az_osztrak_hivatalos_illusztralt_hadijelentesek_az_1848_1849-es_szabadsagharc_?fbclid=IwAR2rIePZ8Ayk2M9l4XWzbn0MPHcvJhycpjUXJTTHHktsyMWfGW6g8il5M0o
