Month: április 2020

Vasárnap, április 12-én kerül sor az év legfontosabb napjára a világ keresztényei számára: Krisztus feltámadására. Az ünnephez a régmúlt időkig visszanyúló hagyományok kapcsolódnak mind Magyar-, mind pedig Lengyelországban, de ezek vajon mennyiben hasonlítanak egymáshoz?

Húsvét közeledtének első jele Magyarországon a piacok és boltok pultjain megszaporodó sonkamennyiség, amely a nagyböjt végeztével újra szabadabbá váló húsfogyasztást (hús-vét) előlegezi meg.

Az ünnepekre történő előkészület a torkos csütörtökkel veszi kezdetét, mely Lengyelországban hamvazószerda elé, míg Magyarországon az után esik. Ezt mindkét országon a negyven napos nagyböjt követi, hét nappal húsvétvasárnap előtt pedig kezdetét veszi a nagyhét. Nagypéntek Magyarországon, a parlament döntése értelmében 2017. március 7-től fogva munkaszüneti nap.

Magyarország néhány településén él a nagypénteki kenyérsütés hagyománya – a néphit úgy tartja, hogy Jézus a friss házi kenyér illatát megérezvén támadt fel.

Nagyszombaton Lengyel- és Magyarországon is tűzszentelésre kerül sor a templomi liturgia keretében:a lángot utóbbi országban szentelt barkaágról gyújtják meg.

A magyar néphit szerint nagycsütörtökön minden harang Rómába megy, ezért hangjuk csak nagyszombaton csendülhet fel újra – szerepüket addig kereplök és csengettyűk veszik át. Vidéken fontos szerep hárul a gyerekekre is, akik a környéket járva emlékeztetik a lakosokat a közelgő ünnepi szentmisére.

Érdekes, hogy a húsvéti ajándékozás szokása Magyarországon népszerűbb, mint Lengyelországban. A gyermekek legtöbbször különféle édességeket kapnak, melyeket a húsvéti nyúl gyakran a kertekben rejt el, ezzel ösztönözve egy kis ünnepi kincskeresésre.

Közös hagyomány a hímes tojások festése és az ételszentelés, ám ez utóbbit Magyarországon jóval kevesebben tartják, mint ahogy becslések szerint magát az ünnepet is csak a magyar társadalom mintegy 10 %-a üli meg.

Magyarországon, elletétben a lengyel hagyománnyal, az ételszentelése nem szombaton, hanem vasárnap kerül sor, mint ahogy mások az alkotóelemek is: Lengyelországban a puszpánggal díszített kosarakba só, bors, kenyér, tojás, hús, torma és kuglóf, míg Magyarországon a fehér kendővel fedett tálra bárányhús, bor, sonka, tojás, kalács és torma kerül.

Ma már kevéssé jellemző tradíció, de korábban nagyon fontos volt, hogy a megszentelt étel minél gyorsabban hazaérjen a templomból, ráadásul Magyarországon úgy vélték, hogy a legsebesebb háziasszony a legszorgosabb, akinek csak úgy ég a keze alatt a munka, míg Lengyelországban azt tartották, hogy az elsőként hazaérő fogja elsőként betakarítani a termést.

Lengyelországba ismeretlen az a Magyarországon elszórtan még élő szokás, melynek keretében a húsvéti kalács morzsáit szétszórják a gabonával vetett földeken, ezzel biztosítva a bőséges termést, és elijesztve a nemkívánatos madarakat.

A húsvéti reggeli során mindkét országban megosztják a tojást és a megszentelt ételeket. A magyar asztalon a vendégek mindenekelőtt borjúpaprikással, tormás sonkával és pörkölttel találkozhatnak, míg Lengyelországban a żurek, a tojás, a mazurek és a húsvéti torta a kötelező elemek.

Magyarországon a húsvét utáni első vasárnapot fehér vasárnapnak nevezik. A hagyomány szerint ezen a napon a háziaknak egy tele tálnyi finomsággal kell megkínálniuk szomszédaikat. Ebbe az installációba leggyakrabban tojás, kalács és egy üveg bor kerül, amely a barátság ígéretét szimbolizálja az elkövetkező évre is.

A húsvéthétfői locsolkodás mindkét országban hagyomány: a legények valamikor a kútról húzott vagy forrásvízzel öntötték nyakon a lányokat, sőt akár a patakba is hajították őket, biztosítandó szépségüket és termékenységüket.

A húsvéthétfői népszokások a régi szlávoktól erednek, akik ebben az időszakban ünnepelték a tavasz ébredését. A locsolkodás lengyel elnevezésében (Śmigus-Dyngus) két, hosszú időn át különálló népszokás fonódik össze: a „Śmigus” az ártó erők fűzfaágakkal történő megverésével a megtisztulást szimbolizálta, míg a „Dyngus” a húsvéti tojások azt megelőző felhasználását írta elő, hogy megvizesedtek volna.

Wesołych Świąt Wielkanocnych! Kellemes Húsvéti Ünnepeket!