Lengyelek a magyar szabadságharcban 1848-49: II. rész – A tarcali csata (1849. január 22.)

A tarcali csata (1849. január 22.) (https://arsmilitaria.blog.hu)

1849. január 22-én, a Tarcal melletti Terézia-kápolna környékén vívott ütközetben a honvédek hosszú idő után újra győzelmet tudtak aratni a császári alakulatok felett. A nem hétköznapi ködben zajló, meglehetősen rövid idő alatt véget is érő csatára Karsa Ferenc hadnagy úgy emlékezett vissza, hogy „akárki pofon vághatott volna, s azt a tenyeret, amelyik a pofont adta, meg se láttad volna…”

Teofil_Lapinski2
Łapiński Teofil (Wikipedia)

A sikerben kulcsszerepe volt a Jerzy Bułharyn ezredes vezette a mintegy 2500 lengyel katonának. Közülük Teofil Łapiński tüzér alhadnagyot „pontossága és ügyessége” miatt Dessewffy Arisztid – későbbi aradi vértanú – főhadnaggyá javasolta előléptetni.
Érdekesség, hogy Lapiński a világon elsőként írta meg a szabadságharc történetét 1850-ben Hamburgban megjelent Der Feldzug der ungarischen Hauptarmee im 1849. Selbsterlebtes (A magyar főhadsereg 1849-es hadjárata. Saját tapasztalatok) című tanulmányában.

 

Balázs István

 

Források:

  • – Kovács István: „Egy a lengyel a magyarral”. A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei. Budapest, Magyar Napló, 2014
  • Kovács István: „…Mindvégig veletek voltunk” – Lengyelek a magyar szabadságharcban. Budapest, Osiris, 1998

Képek:

  • Wikipedia
  • https://arsmilitaria.blog.hu/2020/04/27/igy_latta_az_ellenseg_az_osztrak_hivatalos_illusztralt_hadijelentesek_az_1848_1849-es_szabadsagharc_?fbclid=IwAR2rIePZ8Ayk2M9l4XWzbn0MPHcvJhycpjUXJTTHHktsyMWfGW6g8il5M0o

Ma ünnepelné 90. születésnapját TROJAN MARIAN JÓZEF grafikusművész

A lengyel származású képzőművész 1931. április 22-én született Przemyślben.

trojan_portret

A II. világháború kitörését követően családjával együtt Magyarországra menekült. A háború befejeződése után visszatért hazájába, de 1957-ben ismét Magyarországra került. Füzesabonyban telepedett le, itt alapított családot.

Főként fa- és linóleummetszeteket készített. Témaválasztása rendkívül változatos volt; jeles személyiségek, művészek portréi mellett tájak, épületek képei is megjelennek alkotásain.  A nagyobb méretű grafikai lapokon kívül előszeretettel készített ex-libriseket családtagjainak, barátainak, intézményeknek.

A sokszorosító eljárásokon kívül más technikai megoldások is foglalkoztatták, úgy mint a monotípia, olajpasztell, akvarell.

„Művészetemet szolgálatnak tekintem – nyilatkozta egy helyütt – kutatva azokat a mozzanatokat, melyek közösek a magyar és lengyel történelemben.”

Ennek jegyében született több grafikai sorozata: Magyar Millecentenárium (1996), Magyar és lengyel arcképek a szabadságharcban 1848-49 (1996), A két ország jeles személyiségei az elmúlt ezer évben (2000).

Munkái megtalálhatók magán- és közgyűjteményekben, Belgiumban, Olaszországban, Portugáliában, Magyarországon és Lengyelországban.

A magyar és lengyel nép közös történelmének nemcsak alkotásain állított emléket, hanem lelkes szervező tevékenységével hozzájárult számos, a kapcsolódási pontokat bizonyító emlékhely (emléktábla, emlékmű) létrejöttéhez.

Munkásságát többek között a Lengyel Kultúráért érdeméremmel (1979), a Lengyel Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztjével (1994) és a Lengyel Köztársaság Érdemérem Tisztikeresztjével (2001) ismerték el.

2016-ban halt meg Füzesabonyban.

Trojan Márta

Lengyelek a magyar szabadságharcban 1848-49 I. rész – Arad ostroma (1848. december 3.)

Szeretettel ajánljuk új sorozatunkat: “Lengyelek a magyar szabadságharcban 1848-49”! Rövid szövegeken keresztül mutatunk be néhány olyan csatát – két kivétellel a mai Magyarország területéről – melyben lengyel katonák is részt vettek. Az első részt az aradi csatának szenteljük, melyhez 1848. december 3-án csatlakoztak lengyel erők.

***

Érdemes megemlíteni, hogy az említett lobogó zászlóanyja Kossuth Lujza, a lengyel légiő létrehozását támogató Kossuth Lajos húga volt.

***

1848. november 25-én, a budapesti Nemzeti Múzeum kertjében került sor a lengyel zászlóalj két századának
zászlószentelésére. Józef Wysocki légionistái a tűzkeresztségen Arad ostrománál estek át, melybe 1848. december 3-án kapcsolódtak be. Megjelenésüktől a magyar hadvezetés azt remélte, hogy a várat védő császári erők jelentős számú lengyel katonáját sikerül átcsábítani a szabadságharc oldalára. Ez a terv ugyan nem járt sikerrel, ám a légionisták így is vitézül kivették részüket a decemberi harcokból. A rendkívül hosszú ostrom végül csupán 1849. július 1-én fejeződött be, mikor is a császáriak, szabad elvonulás fejében, átadták a várat az ostromlóknak.

Balázs István

https://hu.wikipedia.org/wiki/Arad_ostroma?fbclid=IwAR1RA0f_z6FodE9wzUoAKfalcFYXF_aW7psui_3YkM3aoiYsWufeo2LdwdM#/media/Fájl:Aradvar.jpg
Kép: Wikipedia

Forrás: Kovács István: „Egy a lengyel a magyarral”. A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei. Budapest, Magyar Napló, 2014.