1872-ben hozták létre Budapesten élő lengyelek a Bratnia Pomoc egyesületet, melynek célja honfitársaik anyagi és gondozási megsegítése volt. Könyvtárat kívántak alapítani, sajtóelőfizetéseket osztani, előadásokat szervezni, valamint segédkezet nyújtani az álláskeresőknek. Az egyesület élén Teodor Machnicki, Feliks Machinko és Ludwik Stępień álltak, ám tevékenységükről nem sokat tudunk. A Bratnia Pomoc archívumát a Rapperswili Lengyel Múzeumban őrizték, majd 1927-ben Lengyelországba került, ám a II. világháború során megsemmisült.
Ismeretes ugyanakkor, hogy az egyesület találkozókat, ünnepségeket, különböző megmozdulásokat szervezett: 1885-ben például a budapesti Országos Általános Iparkiállításra érkező lengyeleket várta különleges programmal, melynek során többek között Mieczysław Woroniecki herceg, az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc mártírja sírját is felkeresték, zárásként pedig bankettet tartottak egy Széchenyi téri étteremben. 1888-ban a Vigadó kistermében rendeztek bált: négyest és mazurkát táncoltak, míg a hölgyek belépője szív alakú volt, nemzeti színekben pompázva. Az egyesület lengyel írókkal is vett fel kapcsolatot: 1888-ban tiszteletbeli tagjukká választották Teofil Lenartowicz költőt, kinek 1893-ban Firenzében bekövetkezett halála után a magyarországi lengyelség küldöttsége is részt vett a gyászmeneten. 1903-ban Oswald Balzerhez, egy lwówi professzorhoz fordultak a kéréssel, hogy küldjön Budapestre egy tanítót, aki lengyel nyelvre oktathatná a gyermekeket és a fiatalokat.
A magyar közvéleményben az egyesület egy lengyel klubként csapódott le; ezen kívül még néhány lengyel munkásegylet is létezett az országban.
Izabela Gass
Forrás: István Csapláros, Przyjaciele w biedzie. Związki polsko-węgierskie w okresie niewoli 1772 – 1918. Wydawnictwo Studio-Emka, 2004
