A dömsödi lengyel katonai menekülttábor

domsod_foto

AII. világháború kitörése után a német, illetve szovjet megszállás elől magyar területre menekült lengyel katonák számára (csakúgy, mint a polgári személyeknek) az ország számos pontján internálótáborokat hoztak létre. Így alakult meg a dömsödi is,  amely a menekültek történetének alapos feldolgozása mellett is a kevésbé ismertek közé tartozik, holott az itt tartozkodó lengyelek az emlékeken túl kézzelfogható nyomokat is hagytak maguk után: a római katolikus Szent Márton-templomban egy, a częstochowai Fekete Madonnát ábrázoló kép, illetve a mellékoltár (rajta egymás mellett két apró címer, lengyel és magyar) jelzi a település múltjának egy különleges időszakát: utóbbit (a pesterzsébeti templom korábbi főoltárát) ugyanis a lengyel menekültek segítettek rendbe tenni az átvétel után. 

Dömsödön már 1939 szeptember-októberében megalakult a tábor, amely egészen a nyilas hatalomátvétel időszakáig, 1944 október-novemberéig működött, ezzel azon, mindössze 31 katonai menekülttábor közé tartozva, melyet nem számoltak fel a lengyel katonák tömeges nyugatra evakuálása után. Korábban ugyanis összesen 141 működött az ország területén: ezt a számot az illetékes magyar hatóságok folyamatosan csökkenteni próbálták, ám ilyen irányú törekvéseik csak azt követően vezettek sikerre, hogy az Evakuációs Iroda (EWA), a Lengyel Hadsereg Képviseletével karöltve, 1941 nyaráig a polgári menekültekkel együtt mintegy 30 ezer embert juttatott ki francia, illetve brit területre, a Lengyel Hadseregbe. 

A dömsödi tábor egy 1940 februárjában készült felmérés szerint akkor 178 katonának adott otthont. Ezzel nem tartozott a legnagyobbak közé, ám így is felvetődik az elszállásolás kérdésének problematikája, különösen úgy, hogy ez sok településen komoly nehézségeket okozott. Ennek következtében a lengyel katonák igencsak különböző színvonalon kvártélyozhatták be magukat az egyes táborokban (például amíg Lengyeltótiban a Zichy-kastélyban, addig Tápiószelén a magtárban alakítottak ki férőhelyet a számukra). Dömsöd esetében egyrészt a helyi Iparos-, illetve Gazdakörnél szállásolták el a lengyeleket, másrészt pedig a „48-as kör” nevű vendéglő (és egyben kaszinó) tágas épületét engedték át nekik használatra. Bem, Dembiński, Wysocki és Woroniecki portréival a falakon ez utóbbi helyszínen több mint otthonosan érezhették magukat a katonák. 

Kényelmes életről és barátságos légkörről ír visszaemlékezéseiben Paweł Stępkiewicz hadnagy is, akit 1943-ban, a rákoscsabai tábor felszámolása miatt – annak többi lakójával együtt – helyeztek át Dömsödre. Kiemeli, hogy a helyi értelmiség tagjai szívesen látták vendégül a lengyeleket otthonaikban, sőt, részt vettek az utóbbiak szervezte május 3-i ünnepségen is. Stępkiewiczre nagy hatás gyakorolt az a mély együttérzés is, mellyel a magyar lakosok fordultak feléjük azt követően, hogy 1943. július 5-én (az angol rádióból) Dömsödön is értesültek Władysław Sikorski tábornok, miniszterelnök előző este bekövetkezett tragikus gibraltári haláláról. Az istentisztelet utáni komor hangulatú összejövetelen ugyanis magyarok is megjelentek, akik így a befogadottakkal együtt hallgatták egy másik lengyel tiszt, Zdzisław Czajkowski események hatására írt versét, és annak záró sorait: 

„…Naród przed Twoim cieniem chyli głowy 

z wdzięcznością wielką, z serca poruszeniem. 

Tyś się Wolności stał wyrazem nowym, 

Wcieleniem.”* 

 

 

Balázs István 

Lengyel Kutatóintézet és Múzeum 

 

 

Felhasznált források és szakirodalom 

– id. Gazda István: Magyarországi lengyel katonai táborok postája 1939-1944. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2000. 

– Lagzi István: Droga żołnierza polskiego przez węgierską granicę w latach 1939-1941. Poznań, Wydawnictwo Poznańskie, 1987. 

– Nemoda-Stiasny Márti: Emlékezés a 75. évfordulóra. In: Dömsödi Hírnök. XXIV. éfolyam 9. szám 

– Andrzej Przewoźnik: Polacy w Królestwie Węgier 1939-1945. Budapest, 2006. (magánkiadás) 

– Por. Paweł Stępkiewicz: Wygodne życie (Obóz Rákoscsaba – Dömsöd). In: Jan Stolarski (szerk.): Wspomnienia polskich uchodźców na Węgrzech w latach 1939-1945. Federacja Stowarzyszeń Polsko-Węgierskich RP, Warszawa, 1999. 

 

 

 

 

 

* A nemzet fejet hajt színed előtt/Nagy hálával, megrendült szívvel/Te lettél a Szabadság kifejezésének új/Megtestesülése (ford. Balázs István)