1920. augusztus 12-én érkezett meg (Románián, Pokuttyán, Lwówon, Krakkón és Częstochowán keresztül) Skierniewicébe a csepeli Weiss Manfréd Művekben készült 21-22 millió lőszer. A gyár július 8-tól fogva két héten állt kizárólag lengyel szükségletre termelt; a lőszerszállítmánynak óriási szerepe volt a varsói csata (1920. augusztus 15.) alakulásában.
fotó:https://csepeliek.blog.hu/2020/02/01/a_weiss_manfred_muvek_csaladi_tortenete_emlekek_a_kodbol_i_resz
Szarvason, a Szabadság út 36. szám alatt található Lengyel-palotán emléktábla őrzi az altábornagy emlékét:
LENGYEL BÉLA ALTÁBORNAGY (1897-1988)
Anna Szczęsnowicz-Panas
Ebből az alkalomból nem csupán arra szeretnénk emlékeztetni, hogy a magyarországi lengyelség védőszentjének egy – kölcsönözhető – kiállítást szenteltünk, hanem a Lászlóhoz kapcsolódó “poszthumusz” legendák egyikére is.
„Unokatestvére, Konrád oldalán kívánt beavatkozni a cseh trónviszályba 1095-ben, de útközben megbetegedett, és Nyítránál elhunyt. Bár meghagyta, hogy az általa alapított váradi monostorban temessék el, holttestének szállítói és kíséről a nagy hőség miatt inkább Fehérvár felé vették az irányt. Amikor egy éjszakai pihenő után, másnap reggel folytatni akarták útjukat „látták: hát minden emberi segödelem nélkil Várad felé mégyen az szent test mind szekerestől.” (Karthauzi Névtelen.) Lászlót végül akaratának megfelelően Váradon temették el.”
